Kategória: műhely

Sziasztok,

A húsvét előtti nagy hajtás végén úgy éreztük, hogy megérdemlünk magunknak egy kis különlegességet, így készítettünk egy kis konyakmeggyet másképp. A végeredmény csak két hét múlva lesz élvezhető, de mi roppant türelmesek vagyunk, kivárjuk! A lényeg az, hogy a tavaly szárával együtt fűszeres konyakban eltett meggyszemeket egészben, a szárát bennhagyva mártottuk ki szépen sorban először fondantban, azután étcsokoládéban. Nézzétek meg, és ha elég elszántak vagytok valamint szerettek ilyennel játszani akkor próbáljátok ki ti is.

Az üzletünkben nem lesz kapható ez a termék, ezt most csak azért csináltuk, mert szeretjük a kihívásokat :). De nem kell csüggedni, a normál kivitel is nagyon finom, és olyat rendszeresen készítünk! Azzal nektek csak annyi a dolgotok, hogy élvezzétek.

Szóval aki kedvet kapott a készítéshez, annak itt van pár kép arról, hogy hogy megy ez. Mobillal készültek a felvételek, úgyhogy a minőség miatt bocs, de úgyse az a lényeg jelen esetben.

 

Szóval a kiinduló feltétel az, hogy legyen az embernek száras konyakmeggye. Ez nem tipikusan alapkellék egy háztartásban, ha nincs, akkor vagy meg kellene próbálni szerezni, vagy legalább amikor indul a meggyszezon akkor lehet előre gondolkodni és eltenni pár üveggel. Megéri! Mi magunk szoktuk eltenni a meggyet és igazán remek az eredmény minden alkalommal. Néhány hónapig érlelni kell, de utána használható. A meggy helyes eltevésének módja itt szemrevételezhető.

Nos, ha megvan a konyakban eltett meggy, akkor első lépésben le kell csöpögtetni egy konyhai papírtörlőre kiteregetve a szemeket. Érdemes vigyázni, mert a bódult meggyszemek könnyen elvesztik a szárukat és akkor lőttek az elkészítésnek, legalábbis annak, hogy szárával együtt lehessen felhasználni. A mi stratégiánk tegnap az volt, hogy önfeláldozó módon megettük a sajnálatos módon szárukat vesztett darabokat. Sok sérült meggyszem esetén mondjuk az aznapi vezetésnek lőttek.

 

 

A következő egy viszonylag laza cukorfondant, amit melegítéssel lehet folyékonyabbá tenni. Ebbe kell belemártani a meggyet, és itt kell igazán vigyázni, mert ilyenkor még mindig seperc alatt le tud szakadni a szár, de most már igazán könnyen, mert a meggyszemet a plusz súly is húzza. A mi esetünkben itt jött a következő önfeláldozás, mert kénytelenek voltunk néhány félig-meddig fondantba mártott meggyszemet is elfogyasztani. Hiába, ez egy ilyen nehéz szakma… Azokat a szemeket, amelyek sikerrel vészelték át a fondantozást kitettük egy szilikonos sütőpapírra pihenni. Innen fogva már könnyebb a folytatás, persze a sütőpapírról még késsel alányúlva érdemes leválasztani a szemeket, de aztán minden megy, mint a karikacsapás: a fondant valamennyire rögzíti a szárat és így a hátralévő lépések kevésbé stresszesek.

A csokiba mártásnál arra kell figyelni, hogy körben teljesen bevonjuk az egészet, a szár tövét is beleértve. Ugyanis amikor majd pár nap múlva elkezd a meggyszemben lévő alkohol dolgozni és feloldja a fondantot, akkor nem akarjuk, hogy az így képződő folyékony töltelék megszökjön. Mi 70%-os belga étcsokival dolgoztunk, kisebb kakaó szárazanyagtartalmú fajtát nem is javaslunk, hogy kellően markáns és kesernyés legyen a csoki, mert így lesz az egésznek az ízvilága harmonikus. A csokoládé természetesen temperált állapotú kell, hogy legyen. Ha sikerült kimártani, akkor akinek van hozzá humora az még adhat némi reszelt csokis talpalást vagy dekorálást az egésznek, de ez már az egyéni ízlésen is múlik, mi mindenesetre így tettünk.

 

 

 

 

 

Ha minden rendben ment, akkor már csak vágni kell a centit, mert 2 hét múlva fantasztikus konyakmeggyetek lesz! Vigyázzatok, nehogy a benne lévő magra harapjatok a nagy lelkesedésben, amikor végre eljön az idő 🙂